
Az egsz egy csendes pntek dlutn kezddtt..
2012. prilis 13-n
Szp volt az id, illetve.. nem rosszabb mint mskor. Semmi sem utalt arra, hogy ez a mai nap brmifle veszedelmet tartogatna, s n is eltkltem, hogy: "Nem, nem hiszek a babonkban s idn most tnyleg nem fog trtnni semmi rossz!" Mgsem gy lett.
A nap elejn mg a korbbi elhatrozsomnak megfelelen ltem. Nem vitztam, nem veszekedtem, kerltem az les dolgokat, nem lltam fel magas helyekre sem. Vittem magammal tartalk plt, pnzt s mindent amire csak szksgem lehet. A tskmat is legalbb hromszor tnztem, biztos, ami biztos, ma ne hinyozzon semmi, mert a mai napom igenis egy j nap lesz!
A sors, mintha csak ltta volna az igyekezetemet, kegyes volt velem, s megkmlt a nap els felben. Nem estem el az ton, nem lptem bele a pocsojba, elrtem a buszt s pontban 8-rakor bent ltem tisztn, szrazon s felkszlten az iskolai padomban. A tanrok nem krdeztek, nem feleltettek, aznap nem is rtunk dolgozatot sem. Tkletes lett volna ez az iskolban.
De az iskolnak vge lett, s mivel nem akartam "bajba sodorni" magamat, elindultam hazafel. , ha akkor inkbb elmegyek lgni egyet a haverokkal.. akkor taln cssztathattam volna mg egy kicsit a felismerst, habr megakadlyozni mr gysem lehetett volna.
Fortuna keseren rmmosolygott, s jra megtrtnt az, ami eddig is mindig gy volt. A vratlan, kiszmthatatlan s megelzhetetlen szrnysg. Hazartem, s az otthonom, ami eddig olyan stabilnak, vgtelennek s tkletesnek tnt.. darabokra hullott szt, s egyszerre nem lett nagyobb egy trpepapagj szks kalitkjnl. Trdre estem, lehajtottam a fejem, s a kezemmel prbltam megmarkolni a hz utols megmaradt porszemeit. Mr egy ideje kezdett feltnni, hogy valami nagyon nincs rendben, de sohasem gondoltam volna, hogy majd ez lesz a vge.
"NEM! Ennek nem gy kellett volna trtnnie!" -ordtottam bele a vakvilgba. Minden amit ma tettem, minden j, ami ma trtnt velem, most lnyegt veszti, mert csak ez az egy dolog szmt. s ez rossz..

sszeszedtem a hzbl a megmaradt dolgokat. Most vndorlok, s keresem azt a helyet, amiben majd jra megtallhatom a hazmat. Ahol jrapthetem az elfeledett lomvilgot. A hely, ahol jra nmagam lehetek.. Taln fel kne adnom? Taln mr nincs rtelme? Deht meggrtem.. Meggrtem magamnak, hogy ez a mai napom igenis j lesz! Makacs mosoly kltztt az arcomra, s azta sem akar lehervadni. Keresem, kutatom, vgyom arra a helyre, s egyszer taln majd.. meg is fogom tallni..

~ Az oldal trtnete: Ahogy n lttam..
Akinek nem lenne vilgos:
prilis 13-n rjttem, hogy nincs elg trhely az elz megosztn, gy az oldalt tkltztettem a Gportlra.
|