Az egész egy csendes péntek délután kezdődött..

2012. április 13-án

Szép volt az idő, illetve.. nem rosszabb mint máskor. Semmi sem utalt arra, hogy ez a mai nap bármiféle veszedelmet tartogatna, és én is eltökéltem, hogy: "Nem, nem hiszek a babonákban és idén most tényleg nem fog történni semmi rossz!" Mégsem így lett.

A nap elején még a korábbi elhatározásomnak megfelelően éltem. Nem vitáztam, nem veszekedtem, kerültem az éles dolgokat, nem álltam fel magas helyekre sem. Vittem magammal tartalék pólót, pénzt és mindent amire csak szükségem lehet. A táskámat is legalább háromszor átnéztem, biztos, ami biztos, ma ne hiányozzon semmi, mert a mai napom igenis egy jó nap lesz!

A sors, mintha csak látta volna az igyekezetemet, kegyes volt velem, és megkímélt a nap első felében. Nem estem el az úton, nem léptem bele a pocsojába, elértem a buszt és pontban 8-órakor bent ültem tisztán, szárazon és felkészülten az iskolai padomban. A tanárok nem kérdeztek, nem feleltettek, aznap nem is írtunk dolgozatot sem. Tökéletes lett volna ez az iskolában.

De az iskolának vége lett, és mivel nem akartam "bajba sodorni" magamat, elindultam hazafelé. Ó, ha akkor inkább elmegyek lógni egyet a haverokkal.. akkor talán csúsztathattam volna még egy kicsit a felismerést, habár megakadályozni már úgysem lehetett volna.

Fortuna keserűen rámmosolygott, és újra megtörtént az, ami eddig is mindig így volt. A váratlan, kiszámíthatatlan és megelőzhetetlen szörnyűség. Hazaértem, és az otthonom, ami eddig olyan stabilnak, végtelennek és tökéletesnek tűnt.. darabokra hullott szét, és egyszerre nem lett nagyobb egy törpepapagáj szűkös kalitkájánál. Térdre estem, lehajtottam a fejem, és a kezemmel próbáltam megmarkolni a ház utolsó megmaradt porszemeit. Már egy ideje kezdett feltűnni, hogy valami nagyon nincs rendben, de sohasem gondoltam volna, hogy majd ez lesz a vége.

"NEM! Ennek nem így kellett volna történnie!" -ordítottam bele a vakvilágba. Minden amit ma tettem, minden jó, ami ma történt velem, most lényegét veszíti, mert csak ez az egy dolog számít. És ez rossz..

Összeszedtem a házból a megmaradt dolgokat. Most vándorlok, és keresem azt a helyet, amiben majd újra megtalálhatom a hazámat. Ahol újraépíthetem az elfeledett álomvilágot. A hely, ahol újra önmagam lehetek.. Talán fel kéne adnom? Talán már nincs értelme? Dehát megígértem.. Megígértem magamnak, hogy ez a mai napom igenis jó lesz! Makacs mosoly költözött az arcomra, és azóta sem akar lehervadni. Keresem, kutatom, vágyom arra a helyre, és egyszer talán majd.. meg is fogom találni..

~ Az oldal története: Ahogy én láttam..

Akinek nem lenne világos:

Április 13-án rájöttem, hogy nincs elég tárhely az előző megosztón, így az oldalt átköltöztettem a Gportálra.